asszociáció

Váratlan

Várunk, és közben csendben, észrevétlenül elfogy féltett kincsünk, az Életünk. várunk, hogy az időt valamikor méterben mérjük, várunk a lopott pillanatra, amely már kifolyt a múltba simulva, várunk, hogy kisüssön a nap, várunk, hogy valaki megsimogatja az arcunk, várunk a szenvedélyes pillantásra,  várunk, hogy eső után érezzük az avar illatot az őszi erdőben a fák… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!